Közelednek az aktuális önkormányzati választások, amitől már alapból melegség tölthet el minden honfiúi/honleányi kebelt, hisz egy apró ikszelő mozdulattal hozzájárulhatunk ismét ahhoz, hogy működjön tovább az az arctalan gépezet, amit politikai rendszernek hívunk.
Ha egy kolumbiai indián kiválaszt magának egy lányt, ott nincs apelláta. Az üzlet megköttetik az apával, a lánynak mennie kell. Színtiszta hímsovinizmus, nem? Ugyan, mert akkor jön csak a feketeleves: az indiánnak előbb munkával bizonyítani kell, hogy méltó a lányra, az üzlet csak akkor él. Micsoda feminizmus!
Bodza, málna, gumibogyó – létező és fiktív, de mindenképpen jellegzetes szörpök a rendszerváltás előttről és környékéről. Amíg a hetvenes-nyolcvanas években minden háztartásban megtalálható volt a szódásszifon és a szikvíz, addig a magyar szörpipar is virágkorát élte. Mára azonban az otthonok legtöbbjéből kiszorultak a „csináld magad” italok, és helyüket átvették a gyümölcslevek, szénsavas üdítők. Az idei év azonban ismét a szörpök éve lehet, mondván, most aki amin tud, spórol, és a csapvíz köztudottan olcsó ital. Márcsak a megfelelő ízt és keverési arányt kell hozzá megtalálni, hogy frissítő nedű készülhessen. Jó hír, hogy egyre több hazai kisvállalkozás kezdett prémium minőségű szörpök gyártásába, így a kínálatban sincs hiány.